Ca’Dario – a halál velencei palotája

2016 szeptember 6. | Szerző: NV |

A népszerű olasz városban bolyongó turisták legtöbbje talán nem is sejti, hogy a szépséges ódon paloták némelyike milyen súlyos, vagy egyenesen szörnyű titkokat rejt. Közülük is kitűnik a Ca’Dario palota, amely szinte már a felépülése pillanatától (1487) folyamatosan szedi áldozatait. Állítólag a Canale Grande mentén fekvő impozáns épület építése során három építőmunkás veszítette életét váratlan és erőszakos körülmények között. Munkahelyi balesetek, főleg egy építkezésen sajnos gyakran vannak, mondhatnánk erre, azonban a többi dolgozó közül többekkel nemsokára kisebb-nagyobb szerencsétlenség történt, míg másoknak a szeretteik kerültek komoly veszélybe, ami azért már eléggé elgondolkodtatja az embert.

A nem mindig teljesen megbízható szóbeszédekkel szemben arról már több írásos emlék is tanúskodik, hogy nemcsak az építőmunkások, hanem maga az építtető és első egyben tulajdonos, Giovanni Dario családja is áldozatul esett a palotának. Dario felnőtt lánya, Marieta, a palota falai között vetett véget életének. Arra soha nem derült fény, hogy a keresztény neveltetésű nő miért vetemedett erre a szörnyű cselekedetre. A palotával kapcsolatos rémhistóriák ezután az érthetetlen öngyilkosság után keltek szárnyra, mivel senki sem értette, hogy a lány miért dobta el az életét. Egyesek szerint a palotát valaki vagy valakik megátkozhatták, mivel Marietát nemsokára a gyászoló férje, Vincenzo Barbaro is követte a halálba, az ő életét halálos merénylet oltotta ki.

A kastély ezután érthető okokból hosszú időn keresztül nemigen hallatott magáról, egészen 1893-ig, amikor az immár eléggé lepusztult állapotban lévő épületre új vevő jelentkezett, mégpedig egy, az épület egykori szépségébe beleszerető történész, Rawdon Lubbock Brown. A férfi úgy vélte, hogy jó vásárt csinált, mégis teljesen tönkrement anyagilag, mivel az épület költséges felújítása teljesen elnyelte tekintélyes vagyonát. Óriási erőfeszítései ugyan sikerrel jártak, mivel a palota visszanyerte régi pompáját, csak éppen a tulajdonos mindezt már nem élvezhette, mert súlyos anyagi gondjai miatt öngyilkos lett.

Némi újabb szünet után a palota a XX. században érdemelte ki újra a nem éppen megtisztelő “halál kastélya” címet. 1970-ben, akkori tulajdonosának, a kifinomult ízlésű Filippo Giordano Delle Lanze grófnak, aki szépséges palotájába visszavonultan hódolt a homoszexuális partnerei által nyújtott örömöknek, egy pénzéhes horvát tengerész a kastély falai között oltotta ki az életét. Az alig 22 éves férfi a grófnak először betörte a koponyáját, majd addig rugdosta az eszméletlen ember mellkasát, amíg szét nem roncsolta a gróf szívét.
Lanze gróf halála után egy világhírű rock zenész, Kit Lambert vásárolta meg a palotát, majd 1981-ben legurult a palota lépcsősorán és meghalt. Azt máig nem tudni, hogy a halálos zuhanás során szerezte-e agysérüléseit (a későbbi boncolás agyvérzést állapított meg nála), vagy agyvérzést kapott és azért zuhant le, vagy valaki esetleg lelökte a lépcsőn, de ez a sorsán már nem sokat változtatott.
A palotára, gonosz híre ellenére nemsokára megint akadt vevő, Fabrizio Ferrari, egy gazdag velencei üzletember, akinek a vagyona a történészéhez hasonlóan ezután hamarosan elpárolgott, pedig ő nem is végeztetett komoly felújításokat. Ennyivel azonban nem úszta meg, mivel egy fölöttébb titokzatos mozzanatokkal teli autóbalesetben rövidesen a szeretett húgát is elveszítette (a lányt anyaszült meztelenül, összetört autójától több száz méterre találták meg).

1986-ban Raoul Gardini szerezte meg a halál kastélyát, de ő sem örülhetett sokáig az épületnek. A rendkívül befolyásos, dúsgazdag, életimádó gyártulajdonos súlyos korrupciós botránya miatt 1993-ban főbe lőtte magát. Persze vannak olyan feltételezések is, amelyek szerint nem is ő, hanem vallomásától rettegő ellenségei húzták meg a ravaszt, de a végeredmény így is ugyanaz lett.

Körülbelül tíz évvel ezelőtt Woody Allen is szemet vetett a rossz hírű palotára. A szándékai olyan komolyak voltak, hogy már az adásvételi szerződést is előkészítették, és a világhírű színész-rendező súlyos euró milliókat is lealkudott az eredeti vételárból. Azt azonban egyelőre homály fedi, hogy az üzlet végül létrejött-e, és valóban a híres rendező a tulajdonosa ennek a hátborzongató múlttal rendelkező csodálatos palotának, amire rossz híre ellenére azért mindig akadt, nos, szerencsésnek azért nem nevezhető vevő.