Befana, Vízkereszt, vagy amit akartok

2013 január 4. | Szerző: NV |

Olaszországban január 5-ről 6-ra virradó éjjel érkezik a ronda, de jóságos boszorkány, hogy megajándékozza a gyerekeket. Az érdekes hagyomány eredetileg antik római szokásból alakult ki, mára azonban már jócskán átalakult és a Befana gyümölcs helyett inkább drágább meglepetésekkel ajándékozza meg a jó gyerekeket, akárcsak nálunk a Mikulás. Olaszországban országszerte különféle ünnepségeket rendeznek, arra a történetre emlékezve, hogy a boszorkányt meglátogatták a pásztorok, de ő nem tartott velük a kis Jézushoz, később azonban rájött, hogy rosszul döntött, ezért azóta is bolyong és megajándékozza az útjába eső gyerekeket annak reményében, hátha egyikük a kis Jézus.

Az olaszok tulajdonképpen a Befanaval zárják le a karácsonyi ünnepségeket, amikor január 5-ről 6-ra virradó éjjel érkezik Befana, a boszorkány. A Befana szóval illetik a Vízkeresztet és egyben a boszorkányt is, aki ekkor látogatja meg az olasz gyerekeket. A Befana szó a görög eredetű Epifania szó, – mely újjászületést jelent – nyelvjárásbeli torzulása. Az Epifania-t a toszkánok “Befania”-nak hívják, a rómaiak “Pasqua Befania” névvel illetik, Calabriaban “Bifania”-nak vagy “Bufania”-nak nevezik, a bolognaiak pedig “Epifagna”-ként tartják számon.

A Befana története szerint a Bölcsek és a pásztorok útban a kis Jézushoz meglátogatják a boszorkányt, aki visszautasítja, hogy ő is velük tartson. Majd éjjel a sötét égen fényességet lát és rádöbben, hogy rosszul döntött. Ezt követően a pásztorok után eredt, s hogy gyorsabban utolérje őket, a seprűjét is magával vitte, azonban nem érte őket utol és a kis Jézust sem találta meg. A történet vége különbözik: az egyik szemlélet szerint minden évben folytatja a keresésüket, és megajándékozza a gyerekeket, akikkel útközben találkozik; míg a másik felfogás szerint minden gyereknek ajándékot ad, annak reményében, hogy talán egyikőjük a kis Jézus.

Antik római szokásból alakult ki a mai ünnep, mely során karácsonyt követő 12. éjszakán érkezik a ronda, de jóindulatú boszorkány. Seprűjén közlekedik a vékony, öreg, ősz hajú és vörös szemű, fogatlan, nagy orrú boszi, aki a kéményen keresztül bejut a házakba és a kandallóra akasztott zoknikba teszi a gyerekeknek szánt ajándékát. A jó gyerekeknek édességet vagy más ajándékot hoz, a hasztalan és kópé gyerekeknek pedig szenet. Az ünnep átalakult az idő múlásával, hiszen régebben ajándék gyanánt az évszaknak megfelelő gyümölccsel lepte meg az apróságokat, ahogy növekedett a jólét mára ez már átalakult pénzzé, játékká vagy ruhává.